Talán illene egy pár szót ejteni kezdetképp saját magamról, hogy ki vagyok, mi vagyok - ha már így belevágtam ebbe az egészbe, te meg idetévedtél. Azért sok mindent nem fogok elárulni személyemről, csak épp annyit, hogy megelégedve nyugtázd magadban a tényt, én is csak egy ember vagyok a sok közül - a többit a fantáziádra bízom. Viszont azt hiszem, sokkal inkább jellemezne engem az a két szó, hogy érző lény.

Harmincas éveit taposó hölgyemény vagyok - ez kinek sok, kinek kevés, kinek csak épp-épp... Ám meggyőződésem, nem az életkor az, ami meghatározza az embert! Nem. Sokkal inkább az a sok-sok minden, amin keresztül ment, amiket megélt - esetneként jó, esetenként rossz dolgok, vagy csak éppen az egyik, de az dögivel, merthogy olyanis akad. Mindenki életútja ezerfelé ágazik. Ezért ez alapján semmiképp se ítélj meg. Meg úgy általában sehogyan vagy semmi alapján sem. Hiszen kik vagyunk mi, hogy másról ismeretlenül ítéljünk? Persze, megtesszük, mindenki megteszi. Öreg hiba, de mindenki beleesik, mivel ösztönösen véleményt formálunk erről, arról, valamiről, valakiről akár pár benyomás alapján is csak, hogy némileg képet kapjunk róla és beszorítsuk agyunk egy-egy jobbára passzoló fiókjába. Így működünk, de tanulhatunk belőle, mint mindenből, ha elég nyitottak vagyunk és képesek vagyunk felülvizsgálni önnönmagunkat is. Senki sem tévedhetetlen. A gond akkor van, amikor valaki képtelen átformálni véleményezését és csökönyösen ragaszkodik legelső elképzeléséhez akkor is, ha az téves, majd még terjeszi is azt a másik vagy mások kárára. Az ilyen ember vak (hiába van szeme), süket (hiába van füle), érzéketlen (hiába van szíve), önző, önimádó, másokon áttaposó, nemtörődöm, egy szintet túllépni nem tudó emberrobot, zárva van a lelke - na, ez a baj. És sajnos a világ tele van ilyen - hmm - emberekkel. Sajnos elmondható, hogy kevés a valóban Ember (igen, így nagybetűvel).

Szóval, vagyok. Lehet, hogy olykor számodra fura vagy különc, esetleg olykor különleges. Bizonyos értelemben kilógok a sorból (nem rossz értelemben, nem vagyok egy sötét figura, ha valaki most itt erre gondolt volna), sosem tagadtam és vállalom is. Jó ez így. Nem akarok és nem is tudok "tömeg" lenni. Ilyen vagyok, s te vagy elfogadsz, el tudsz fogadni, vagy nem. Csak ne bánts, én sem bántalak téged (remélem, legalábbis szándékosan biztosan nem - úgyhogy ne végy magadra semmit, vagy ha igen, annak bizonyára oka van, s így azon csakis te tudsz magadban változtatni, már ha igényled). Vagyok. Én is, mint mások, csak teljsen másféle lelkivilággal, lelkülettel, és más tapasztalatokkal, megélésekkel, meglátásokkal. Hogy melyfélékkel, az majd menet közben kiderül.

Egy biztos (és fontos): szabadon gondolkodom - meghallgatok másokat, elfogadom mások véleményét (csak ne erőltesd rám - nagy ez a világ, elfér benne minden eszme, még ha helytelen is), ám van elég intelligenciám ahhoz, hogy saját, önálló véleményt formáljak, vagy újabb információk birtokában felülbíráljam azokat. Szívvel érzek és lélekkel élek. S az utóbbi talán a legfontosabb, mert a Lélek nem téved (a szív igen, az ész igen), csak sajnos a legtöbben elfelejtettek hallgatni rá, pedig szegény folyamatosan "beszél" hozzánk...

Amit itt közzé teszek, az nem szentírás, csupán magánvélemény, amihez jogom van nekem is, hiszen itt vagyok kénytelen létezni még egy ideig, embertestbe zárva ezen a Föld nevű (elvileg csodálatos) bolygón. Minden napra új posztokat viszont nem ígérek.

Kellemes (vagy ki tudja, olykor milyen) utazást kívánok a világomban az érdeklődőknek! De hagy figyelmeztesselek: kizárólag a te felelősséged, ha erre a privát hullámvasútra felülsz! Utólagos panaszlehetőség nincs! :)

Na, üdv mindenkinek!

- Egy Szabad Gondolkodó, Szabad Lélek -